Még 2014 tavaszán fedeztem fel magamnak ezt az angol gyöngyszemet, de aztán annyira megfeledkeztem róla, hogy azt sem tudtam, hogy folytatás is készült belőle. Ráadásul nem is egy évad, a 4. etap ugyanis 2018. januárjában fog érkezni.
A második évadról nagyjából ugyanazt tudnám írni, mint az elsőről, talán csak az újdonság varázsát lehetne kihagyni. Illetve azt sem teljesen... Ezúttal is hat epizódot kaptunk, amelyek között a 9-es számon kívül semmilyen koherencia nincs. A színvonal az évad elején látványosan magasabb volt, az első két epizód például sokkal jobban megfogott, mint az utolsók. A 2x01 kísértetiesen hasonlított a sorozat nyitóepizódjára, míg a 2x02-es egy rendkívül ötletes és érzelmes 30 perccel ajándékozott meg.
Nagyon tetszett még a nagyi születésnapját bemutató rész is és bár túl sok újdonsággal nem szolgált, a rendelkezésre álló "alapanyagot" nagyon jól használták fel. A többi epizód csattanóját viszont elég hamar ki tudtam találni, ami nyilván annak is köszönhető, hogy nézek/néztem olyan sorozatokat és filmeket, amiknek az alapkoncepcióját fordítja ki az Inside No. 9.
Ettől függetlenül az írói és a színészi munka még mindig hibátlan, és egyszerűen zseniális, ahogyan az epizódok végére összeáll a sztori és a legapróbb momentum is értelmet nyer. Ebből a szempontból a lelkisegély-szolgálatos rész is telitalálat volt, plusz még az osztott képernyő sajátosságait is kihasználták.
Az értékelés ennél a sorozatnál már kissé problémás, mert gyakorlatilag egyesével kellene pontoznom a hat részt és az első évadhoz hasonlóan elég széles a skála. Az biztos, hogy a 2x02-nek jár a 10/10, a 6. részt (valóságshows - ijesztgetős) viszont már annyira gyengének tartom, hogy semmit nem veszítettem volna, ha kihagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése