Lezárult! Vége! Kezemben van az a bizonyítvány, amiért két éven keresztül küzdöttem.
Amikor 2015 szeptemberében elhatároztam, hogy újra iskolapadba ülök, akkor még nagyon távolinak tűnt 2017. júniusa. A logisztika mindig is vonzó volt számomra, igencsak kapóra jött volna egyetem után, ha van ilyen jellegű végzettségem, de akkor még nem volt lehetőségem ebbe az irányba (is) orientálódni.
A bölcsész és művészetis beállítottságom ellenére a logisztika az első pillanattól megtetszett, bár első tanévben inkább a kereskedelem működéséből kaptunk ízelítőt, a logisztikai szaktárgyak csak a második évtől követeztek. A tananyagot nem volt nehéz megérteni és megtanulni, a munkával viszont már jóval nehezebb volt összeegyeztetni. A blogon jól nyomon követhető, hol tudtam kigazdálkodni az időt: a szabadidőmből. Sem a filmtermést, sem a sorozatos felhozatalt nem tudtam követni, meg kellett húznom azt a határt, ami már nem fért bele a napi 24 órába.
A vizsga komoly és korrekt felépítésű volt, több szempontból jobban tetszett, mint anno az egyetemi vizsgák. A vizsgára való felkészülést szerencsére idejében megkezdtem, így nem hullafáradtan és bemagolt tudással érkeztem a bizottság elé. Ez persze meghozta a gyümölcsöt is, mert olyan eredménnyel zártam a tanfolyamot, amilyennel szerettem volna.
És hogy hogyan tovább? Egyelőre B tervként marad meg a logisztika, a szemléletmódot és a tanítási módszertant viszont tanárként is tudom hasznosítani. Már csak ezért is érdemes volt végigcsinálni a tanfolyamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése