2016. február 28., vasárnap

Room - A szoba (2015)

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jacknek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel. 
 

Nagyon sokat hallottam erről a filmről, úgyhogy mindenképpen igyekeztem időt szakítani rá. A szoba is könyvadaptáció, de nem volt időm elolvasni a film előtt, így mindenféle előítélet nélkül sikerült megtekintenem. Ennek következtében igazi meglepetés volt a film és jóval többet adott, mint vártam. 
 
 
A címből kiindulva azt hittem, hogy az egész film egy szobában játszódik majd és a Room első felére ez igaz is. A kezdő képsorok után tényleg egy szobában vagyunk, ami komplett lakásként funkcionál és a világot jelenti a kisfiú számára. Már ez az indítás meglepett és rögtön felmerült bennem, hogy vajon hogyan került az anya és a fia ebbe az aprócska térbe. Erre hamarosan választ is kapunk, de valójában onnantól lesz érdekes a film, hogy a két szereplő kiszabadul ebből a zárt térből. 
 

A kétszemélyes dráma remekül működött a szobában, onnan kikerülve viszont a többi szereplő is szervesen kapcsolódik az eseményekhez. A külvilágban játszódó jelenetek éppen ezért nem tetszettek annyira, pedig sokkal erősebb érzelmi töltettel rendelkeztek, mint a szobaiak. Két nagyon emlékezetes momentum maradt meg bennem a filmnek ebből a részéből: az egyik a tévéinterjú, a másik pedig a reggeli kukoricapehelyre invitálás. Mindegyik más miatt érintett meg, de ha a film egészét nézem, akkor is nagyon megindító alkotással van dolgunk. 
 

A legjobban talán az tetszett a filmben, hogy végig a kisfiú szemszögéből látjuk az eseményeket és mellőzni tudták a szirupos befejezést. Így pont ott fejeződik be a film, ahol kell és hangulatában sem üt el a film egészétől. A színészi játék lehengerlő, mind az anyát alakító Brie Larson, mind a Jacket alakító Jacob Tremblay fantasztikus teljesítményt nyújt. Részemről a Szoba a 2015-ös év egyik legjobbja, rég láttam ennyire jól megrendezett filmet. 

Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése