A Terriers kaszája óta nagyon megkedveltem a nyomozós karakterdrámákat és bár sokat bepróbáltam azóta, a "kutyás" sorozat emlékét egyik sem tudta visszahozni. Amikor aztán az HBO tavaly bejelentette az új projektjeit, a True Detective szinopszisát olvasva felcsillant a szemem. Két nyomozó, egész évadon átívelő ügy, múltbéli események feltérképezése (amik a jelenben is kísértenek), erős karakterek és folyamatosan bővülő nyomozási kör... a leírás szinte teljesen megegyezik az FX 2010-es sorozatával.
Adott két rendőrnyomozó, a Matthew McConaughey által alakított Rust Cohle és a Woody Harrelson által megszemélyesített Martin Hart. Alig pár hónapja dolgoznak együtt, amikor egy prostituált holttestéhez riasztják őket. Nekik kell felgöngyölíteniük az ügyet, ami még 1995-ben történt. A nyomozás részleteit a visszaemlékezéseikből tudjuk meg, ugyanis a Rita hurrikán során elveszett a nyomozás aktája, ezért a rendőrség a két visszavonult nyomozót kéri meg a dokumentum rekonstruálásához.
Szép lassan építkezik a pilot, nem mostanában láttam ilyen komótos tempójú sorozatot, ami az ilyen típusú krimiknél egyáltalán nem baj. A fő csattanóra például az epizód végéig várnunk kell, de aki szereti a lassú folyású történeteket, az maradni tud addig a pontig, ahonnan még izgalmasabbá válik a gyilkossági ügy. A januári pilottermés legjobb darabjának már a főcíme is igényességről árulkodik. Hosszú címet kapott a True Detective, de azt se bántam volna, ha kétszer ilyen hosszúságú anyagot kapunk kezdésnek. A zene és a kezdő képsorok ugyanis remekül felvezették az epizód hangulatát.
A helyszín ezúttal a napszítta Louisiana, így a borongós hangulatot nélkülöznünk kell, de a sivárságot nem. A True Blood, a Treme és a Justified után nem volt nehéz hozzászokni a déli akcentushoz és kultúrához, amik a nyomozás miatt is szervesen kapcsolódnak a sorozathoz. A gyilkosság elkövetésének módja ugyanis erős rituális hatást kelt. A holttest például a Hannibálban is megállta volna a helyét, annyira elborult elméjű elkövetővel van dolgunk.
A pilot működőképességét a forgatókönyv mellett a színészeknek köszönheti. Igazi hús-vér karakterek vannak a képernyőn, egyszerűen jó nézni a nyomozópáros közötti összhangot. Olyan mélységig bemutatják a két főszereplőt a pilot végére, mint más sorozatok egy teljes évad alatt. Jelenkori életükhöz elég hallgatni őket és végignézni rajtuk, a flashbackekben szereplő énjük pedig olyan nüansznyi elemekből épül fel, amik jelentősen árnyalják az összképet.
Párbeszédekben is erős volt a pilot. Néha olyan többszörösen összetett és mély filozófiai tartalommal megtöltött mondatok hangzottak el, hogy csak lestem. Az eddig látott krimik általában nem erről voltak híresek. A folytatástól hasonló színvonalat várok, mert az alapoknak nagyon jól megágyaztak a pilotban.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése