Tavaly az egyik legjobb újoncként írtam a Shamelessről, idén viszont más véleményen vagyok róla. A sorozat alapjai (szegénység, Frank tahósága) megmaradtak, de sokszor volt olyan érzésem, hogy a készítőknek sikerült átesniük a ló túloldalára.
Olyan fő sztori, ami az évad gerincét adta volna, idén sem volt, ami nem lett volna hátrány, ha jobban meg vannak írva a részek. Gondolok itt arra, hogy az epizódok kezdése sokszor volt összecsapott és olyan elemekre utaltak benne, amiktől erőltetettnek hatott az egész. Monica visszahozása egyértelműen ilyen volt. Később persze kaptunk magyarázatot, hogy miért tért vissza a Gallagher családba, de az efféle ugrások eddig nem voltak jellemzők erre a sorozatra. A nagymama behozatala viszont jót tett az évadnak. Érdekes volt Franket egy számára idegen szerepben látni és jó pár epizódon keresztül elnézegettem volna, ahogy az anyja parancsait teljesíti. Épp ezért sajnáltam, hogy hamar kimerült ez a kapcsolat és el kellett távolítani a nagyit.
Az előző évad igazából a karakterekkel ragadott meg és idén is hasonló színvonalat reméltem. Az évad első epizódjaiban tényleg azt folytatták, amit a tavaly elkezdtek, utána viszont mindegyik szereplőt sikerült kifordítaniuk és ellenszenvessé tenniük. Lip például, aki a legokosabb gyereknek számított, hirtelen úgy dönt, hogy otthagyja az iskolát és egy olyan szekér (vagyis lány) után fut, ami nem akarja felvenni. Vagy Debbie, aki tisztában van a család anyagi helyzetével, mégsem vonja kérdőre az anyját, amikor az esztelen költekezésbe kezd. Mégsem ezek a legszembetűnőbbek, hanem az, amit Karennel műveltek az írók. Karennek sosem számított igazán a pénz, most mégis el akarja adni a gyerekét, ráadásul azt a családot szemeli ki, amelyiknek a legtöbb pénze van. Arról nem is beszélve, hogy bánik a saját gyerekével és anyjával a szülés után. Annyira irritáló szereplő lett belőle, hogy egy-két évad erejéig abszolút nem hiányozna a sorozatból.
Bár az előző évadban is voltak olyan epizódok, ahol a készítők elrugaszkodtak a valóságtól, idén ez már többször is elfordult. Míg egy öreg néni kihozatala az idősek otthonából belefér a Shameless kereteibe, egy utcára lezuhanó óriási fémdarab már nem. Valahogy nyilván vissza kellett terelni Sheilát a házba, de például egy vérszomjas kutyával hihetőbb lett volna az a jelenet. Sheila egyébként az évad végére felettébb szimpatikus lett, Jodival pedig remek párost alkotnak.
Az is zavart még ebben az évadban, hogy az írók sokszor nyúltak öncélú, egyenesen polgárpukkasztó eszközökhöz. Az, ahogy Frank megöli a szívbeteg nőt, egyszerűen gyomorforgató volt. Volt ugyan a Sinchronicityben is hasonló húzás, de ott úgy tudták tálalni az eseményeket, hogy az ember nem háborodott fel rajta. Itt viszont Frank azért dugta halálra a nőt, hogy megszerezze annak pénzét. Ez a gátlástalanság pedig nagyon nem illett sem Frankhez, sem a sorozathoz.
Ezt az évadot is a Fionát alakító Emmy Rossum vitte el a hátán, aki tovább mélyítette a már ismert gondterhelt karaktert, aki kénytelen vállára venni a világ baját. A csúcspont egyértelműen az utolsó részben látott családi összeborulás, amivel sikerült elérnie a sorozatnak a tavalyi színvonalat. Jól állt ez a drámaiság a Shamelessnek, de szerencsére a készítők nem vitték túlzásba a kilátástalanság ábrázolását. Az egész évadot nézve azonban hullámzó a minőség és túl sokára talált vissza a sorozat abba a mederbe, amit az első évad után vártam.
Értékelés: a hullámvölgyek és az öncélú húzások miatt csak 6/10-et érdemel ez a szezon.
Az előző évad igazából a karakterekkel ragadott meg és idén is hasonló színvonalat reméltem. Az évad első epizódjaiban tényleg azt folytatták, amit a tavaly elkezdtek, utána viszont mindegyik szereplőt sikerült kifordítaniuk és ellenszenvessé tenniük. Lip például, aki a legokosabb gyereknek számított, hirtelen úgy dönt, hogy otthagyja az iskolát és egy olyan szekér (vagyis lány) után fut, ami nem akarja felvenni. Vagy Debbie, aki tisztában van a család anyagi helyzetével, mégsem vonja kérdőre az anyját, amikor az esztelen költekezésbe kezd. Mégsem ezek a legszembetűnőbbek, hanem az, amit Karennel műveltek az írók. Karennek sosem számított igazán a pénz, most mégis el akarja adni a gyerekét, ráadásul azt a családot szemeli ki, amelyiknek a legtöbb pénze van. Arról nem is beszélve, hogy bánik a saját gyerekével és anyjával a szülés után. Annyira irritáló szereplő lett belőle, hogy egy-két évad erejéig abszolút nem hiányozna a sorozatból.
Bár az előző évadban is voltak olyan epizódok, ahol a készítők elrugaszkodtak a valóságtól, idén ez már többször is elfordult. Míg egy öreg néni kihozatala az idősek otthonából belefér a Shameless kereteibe, egy utcára lezuhanó óriási fémdarab már nem. Valahogy nyilván vissza kellett terelni Sheilát a házba, de például egy vérszomjas kutyával hihetőbb lett volna az a jelenet. Sheila egyébként az évad végére felettébb szimpatikus lett, Jodival pedig remek párost alkotnak.
Az is zavart még ebben az évadban, hogy az írók sokszor nyúltak öncélú, egyenesen polgárpukkasztó eszközökhöz. Az, ahogy Frank megöli a szívbeteg nőt, egyszerűen gyomorforgató volt. Volt ugyan a Sinchronicityben is hasonló húzás, de ott úgy tudták tálalni az eseményeket, hogy az ember nem háborodott fel rajta. Itt viszont Frank azért dugta halálra a nőt, hogy megszerezze annak pénzét. Ez a gátlástalanság pedig nagyon nem illett sem Frankhez, sem a sorozathoz.
Ezt az évadot is a Fionát alakító Emmy Rossum vitte el a hátán, aki tovább mélyítette a már ismert gondterhelt karaktert, aki kénytelen vállára venni a világ baját. A csúcspont egyértelműen az utolsó részben látott családi összeborulás, amivel sikerült elérnie a sorozatnak a tavalyi színvonalat. Jól állt ez a drámaiság a Shamelessnek, de szerencsére a készítők nem vitték túlzásba a kilátástalanság ábrázolását. Az egész évadot nézve azonban hullámzó a minőség és túl sokára talált vissza a sorozat abba a mederbe, amit az első évad után vártam.
Értékelés: a hullámvölgyek és az öncélú húzások miatt csak 6/10-et érdemel ez a szezon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése