Ha az időjárásban nem is, a naptárban mindenképpen érezhető a nyár vége. Most fináléznak ugyanis a nyári sorozatok. Míg tavaly és tavalyelőtt viszonylag sok nyári sorozatot követtem hétről hétre, idén kevés olyan szériát néztem, aminél az évad végéig maradtam.
A True Blood 4. évadát és a Pretty Little Liars 2. évadát 3-3 epizód után pihenőre küldtem. Előbbi a harmatos évadnyitó után érdekes fordulatot vett, de rájöttem, hogy a szereplők nagy része hidegen hagy és abszolút nem érdekel, mi történik velük. A Pretty Little Liars pedig hiába mozgat nagyon sok szereplőt, a sztori egy helyben toporog és nem jutunk előrébb A.-t illetően. Egyik sorozatot sem akarom kaszálni, mert a korábbi évadok tetszettek (leszámítva a True Blood botrányosan rossz 3. évadát), de nem tudom rávenni magam, hogy folytassam őket.
Az újoncok közül a The Nine Lives of Chloe Kinget próbáltam be, de a pilotnál tovább nem jutottam. Terveim között szerepel az évad folytatása, mert pozitív véleményeket olvastam a sorozatról. Csak az a fránya időhiány, az ne lenne...
Igazából két olyan sorozat volt, ami elé minden héten leültem és ami mellett az évad végéig kitartottam. Az egyik a Wilfred volt, és bár a pilot nem győzött meg teljesen, a folytatásnál már egyértelmű volt, hogy maradok a sorozatnál. Szépen kibontották a szereplők jellemét és a humorra is kiválóan építettek. Ugyan volt néhány meredekebb epizód (a kórházas és a randizós), aminél húztam a számat, de sok olyan jelent volt, ami megmosolyogtatott. Nagyon tetszettek azok a helyzetek, ahol Wilfred kutyalétére alapoztak és a humor forrását Wilfred reakciói szolgáltatták, ilyen volt a lézerfényes, a porszívós és a szappanbuborékos jelenet.
A humor mellett a kulturális utalások is fontos szerepet kaptak. A Lostos utalásokért például mindenképpen dicséret érdemli az írókat. Ryan alapjelleme megmaradt, de az évad során egyre nyitottabbá és merészebbé vált. Wilfreddel remekül kiegészítették egymást, ami nagyban köszönhető a színészek alakításának.
A humor mellett a kulturális utalások is fontos szerepet kaptak. A Lostos utalásokért például mindenképpen dicséret érdemli az írókat. Ryan alapjelleme megmaradt, de az évad során egyre nyitottabbá és merészebbé vált. Wilfreddel remekül kiegészítették egymást, ami nagyban köszönhető a színészek alakításának.
A finálét nagyszerűen felépítették, amire a cliffhanger tette fel a pontot és hagyott elegendő kérdést a következő évadra.
Értékelés: 7.5/10
A másik hetiben nézős nyári sorozat a Suits volt, aminek már a pilotja megfogott. Ha összegezni akarom az évadot, szinte egy az egyben bemásolhatnám a pilotban írtakat. Egyenletes színvonalat mutatott az egész évad, talán csak egy olyan epizód volt, amit kicsit gyengébbnek éreztem a többihez képest.
Mindegyik szereplő elegendő játékteret kapott, hogy kellőképpen megismerjük őket, de a hangsúly Mike-on és Harveyn volt. Az évad során mindkettőjük múltjából kaptunk ízelítőt, a finálé is ehhez kapcsolódott. Trevor visszahozatalának nem örültem, főleg azért, mert már az epizód eleji összefoglalóból ki lehetett találni a cliffhangert. Ettől függetlenül egy dinamikus és élvezetes epizódot láttunk.
Mindegyik szereplő elegendő játékteret kapott, hogy kellőképpen megismerjük őket, de a hangsúly Mike-on és Harveyn volt. Az évad során mindkettőjük múltjából kaptunk ízelítőt, a finálé is ehhez kapcsolódott. Trevor visszahozatalának nem örültem, főleg azért, mert már az epizód eleji összefoglalóból ki lehetett találni a cliffhangert. Ettől függetlenül egy dinamikus és élvezetes epizódot láttunk.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése