Adva van két magánnyomozó, akik már régóta együtt dolgoznak és már a pilotban kifognak egy olyan ügyet, ami jóval összetettebb, mint amilyennek látszik. Az évad végére szépen összeállnak a kirakós darabjai, addig viszont megismerhettük a karaktereket és egy-két nyomozásba is bepillanthattunk. A flashbackes 1x11-es Sins of the Past című epizódból kiderül, hogyan találkoztak és milyen életük volt a nyomozói munka előtt. Nem minden epizódban a nyomozás hangsúlyos, a magánéleti szálaknak is fontos szerepük volt. A standalone részeknél sokszor egy jelentéktelen esetből nőtt ki valami nagyobb dolog, de az ügy felderítése végig könnyednek és érdekesnek hatott. Ilyen volt például az 1x07-es Missing Persons, ahol egy amnéziás srác ügyét vizsgálják meg alaposabban.
Az első öt rész a Lindus nevű ingatlanmágnás halálával egy nagyobb történetszálat zár le, míg az évad második fele már kizárólag a "nagy összeesküvésre" az Ocean Beach helyére építendő reptér szövevényes történetére koncentrál. Az életszerű párbeszédek, a remek atmoszféra, az okosan felépített egy részes esetek, a jól kivitelezett átívelő szál és a kiváló jellemábrázolás egyértelműen az írógárdát dicsérik. Nagyszerű volt látni azt a folyamatot, ahogy a pilotban felvázolt helyzetekből eljutottunk a finálé utolsó képkockájáig. Ugyan csak egy évad adatott meg a Terriersnek, mégis okosan sikerült megoldani a zárást.
"So what do you say, partner? Which way will it be?"
Ha van olyan sorozat, aminek a szereplőgárdáját jó lenne újra egy alkotásban látni, akkor az a Terriesé. Végig olyan érzésem volt, mintha a színészek ezer éve ismernék egymást, mert remekül együtt tudtak dolgozni. A két főszereplő, Donal Logue (Hank Dolworth) és Michael Raymond-James (Britt Pollack) például össze is költözött a forgatás idejére. Örömteli, hogy a szereplők egy része másik jelenlegi sorozatokban is feltűnik, illetve néhányukkal az ősszel érkező újoncoknál is találkozhatunk majd.
A kiváló színészi játék mellett pozitívum még, hogy nagyon sok szabadtéri helyszínen játszódik. Jó hallani egyes jeleneteknél a tenger zúgását és a sirályok hangját. A napfényes San Diego ellenére a sorozat hangulata sokszor keserédes, ahogy a szereplők a kényszer vagy a logika miatt egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. A jó célért folytatott, de kilátástalannak tűnő küzdelem pedig még rátesz erre egy lapáttal.
Mivel én feliratozhattam a sorozatot, essen néhány szó a fordításról is. Az eddig fordított sorozataimhoz képest (Eastwick, Sinchronicity) kicsit nehezebb volt a Terriers szóhasználata, de az első néhány epizód nehézségei után kifejezetten élvezetes volt egy ilyen kaliberű minőségi sorozatot fordítani. Fájdalmas a kasza, hiányozni fog a sorozat.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése