2010. április 28., szerda

Keane - Night Train

Nem is olyan rég írtam az együttesről, mint az egyik kedvenc bandámról. Azon együttesek közé tartoztak, akiknek minden albumuk többször újrahallgatható volt. Nos, ez a megtisztelő cím sajnos a mai nappal érvényét vesztette.

Ma ugyanis kijött az együttes negyedik albuma Night Train címmel (1. Hopes and Feares - 2004., 2. Under the Iron Sea - 2006., 3. Perfect Symmetry - 2008). Az együttes hivatalos honlapján május 10-e szerepelt a megjelenés dátumánál, így igencsak megörültem, hogy már most meghallgathatom a régen várt új lemezt. Sajnos nagyon hamar alábbhagyott a lelkesedésem.

Már az első szám (Lights) furcsa volt a rövidsége miatt. Ez amolyan intro-féleség, ami nekem teljesen új volt, mert az előző albumokon nincs ilyen. Már csak azért is furcsa a szereplése, mert az album mindössze 8 dalt tartalmaz. A következő szám (Back in time) az album jobban sikerült dalai között van, de nagyon feltűnő a zongora hiánya. Emiatt egészen sajátos a hangzásvilága, de még azt tudom rá mondani, hogy tetszik. A harmadik dal (Stop for a minute) szintén teljesen új hangzásvilágú. Ebben közreműködik K'naan is (ő énekli az idei focivébé hivatalos dalát), emiatt igencsak hip-hopos beütése van a számnak. Nem rossz, sőt, egész tűrhető második hallgatásra. Az album negyedik száma (Clear skies) viszont egy teljesen átlagos szám. Olyan, amit talán elalváshoz tudnék javasolni, annyira semmilyen. A következő szám (Ishin-Deshin (You've got to help yourself)) teljesen olyan, mintha egy japán videójáték aláfestő zenéje lenne. Lehet, hogy ez Tigarah közreműködésének is köszönhető, de a Keantől nagyon idegen ez a stílus. Ez után jött a hatos szám, ami egy szerelmes szám (Your love). A Keane szerelmes számai nagyon szépek, de ez egyenesen szörnyű volt. Annyira alteros beütése van, hogy elsőre nem is bírtam teljes egészében meghallgatni. Ugorjunk is gyorsan az album hetedik dalához (Looking back), ami csak hangyányit emlékeztet 'A' Keanre. Itt is K'naan a vendégművész és ez a dal is inkább egy hip-hopszám és nem rockzene. Ezután az album nyolcadik dalánál (My shadow) már kicsit félve nyomtam meg a "Play" gombot. Azt kell, hogy mondjam, hogy talán ez az egyetlen normális szám az albumon. Nem tökéletes, de ha úgy hallgatnám meg, hogy nem tudnám, ki az előadó, akkor gondolkodás nélkül rávágnám az előadó nevét.

Összességében tehát kaptunk egy olyan albumot, ami a vérbeli rajongók számára bizony csalódás. A nyolc számból (az elsőt nem számítva) talán csak három olyan, amire azt tudom mondani, hogy "szódával elmegy", a többi bizony felejtős. Hiába a My shadow, engem nem győzött meg az album, hogy elkövetkezendő hetekben ez szóljon a gépemen.
4/10 megy az albumra, ennél sajnos nem érdemel magasabb pontszámot.

2010. április 20., kedd

Nyári tervek sorozatos fronton

Kevesebb, mint egy hónap van az upfrontsig, amikor is kiderül, mik lesznek azok az őszi sorozatok, amiket a csatornák berendeltek, illetve melyek azok, amiket a továbbiakban is berendeltek. Nem listáznám ki őket, mert egyrészt annyira nem vagyok belőlük naprakész, másrészt pedig le van/lesz írva a Linkelgetés menüpontnál található weboldalakon.
Lassan véget ér a 2009/2010-es sorozatos évad, aminek örülök is, meg nem is. Abból a szempontból nem örülök, hogy nagyon sok sorozatot megszerettem az évadban, a folytatás pedig messze van még.
Amiért viszont örülök neki, az az, hogy a nyár folyamán bele lehet kezdeni új sorozatokba vagy éppen végig lehet nézni már véget ért szériákat.

Jó ideje tervezem, hogy miket nézek meg nyáron, ha éppen lesz rá időm, úgyhogy álljon itt egy kis lista a nyári sorozatterveimről.
Szintrehozások: négy sorozat van ezen a megtisztelő helyen, nevezetesen a Chuck, a Lost, a White Collar és a Vampire Diaries. Mindegyikbe belekezdtem, csak hát a hetiek mellett már nem volt időm arra, hogy szinten is tartsam őket. Talán a White Collar lesz az első, mégpedig akkor, amikor véget ér a Castle. A többi sorozat sorrendjét még meglátom.
Hetiben nézettek: amit biztosan nézni fogok, az a True Blood és talán még a Persons Unknown, illetve a fordítás miatt még a Happy Town. A Hungot még meglátom. Az a bajom vele, hogy a nagyon jó és ötletes sorozatból a végére inkább dráma lett, a humor pedig szép lassan elkopott belőle.
Darák: év közben szépen bővült a lista, de talán a mostani már véglegesnek tekinthető.
Spartacus - Blood and Sand: gyakorlatilag alig olvastam róla negatív véleményt, azt is inkább csak a sorozat elején. Annyit tudok róla, hogy nem éppen finom sorozat, elég sok benne a durvaság.
Parenthood: épp a mai nap rendelték be a sorozat második évadját, erről is csak pozitív kritikákat olvastam, úgyhogy épp itt az ideje, hogy belekezdjek.
Sons of Anarchy: szintén egy sokat dicsért sorozat, két évad (13-13 rész) ment le belőle.
Dexter: junkiekörben eléggé alapsorozatnak számít, úgyhogy ideje behoznom ebből is a lemaradásomat.
Ezeken kívül még két olyan sorozat van, amikbe bele fogok nézni, de nem biztos, hogy beleférnek a nyári darába: a Damages és a United States of Tara.

update és úgy látom, halaszthatatlan: Community és Rules of Engagement. Két nagyon korrekt szitkom, amivel pótolni kell a borzasztóan ellaposodott Big Bang Theoryt. Community a főcímzenével nyert meg, a RoE pedig két nagyon jó epizóddal.

Meglátjuk, mennyire lesz idő és hogy fognak tetszeni azok, amiket most fogok először megnézni.

2010. április 19., hétfő

Agyrém időszak tavaszi fáradtsággal fűszerezve

Vészesen közeledik a vizsgaidőszak, ami azt jelenti, hogy nagyon besűrűsödnek a hetek. Beadandók, prezentációk... minden hétre jut belőlük. Lehetne mondani, hogy korábban neki kellett volna állni, de mindig volt valami más, ami hátráltatott. Általában esszé vagy éppen másik prezentáció.
Fel se merem sorolni, mi minden vár rám az elkövetkezendő két hétben, de az már most látszik, hogy a napi alvásmennyiség, amit eddig sem vittem túlzásba, szinte minimálisra fog csökkenni. Pont a tavaszi fáradtság közepén, amikor valamennyire ki tudnám pihenni magam a vizsgaidőszak előtt.

2010. április 15., csütörtök

Dizájn

Kis újítás: lecseréltem az eddigi designt, egyrészt, mert összehúzta a bejegyzéseket, másrészt pedig azért, mert a színe sem volt épp a legjobb. Egy szó, mint száz: sehogy sem volt praktikus.
Egy ideig most ez a széles marad. Szépen ki vannak húzva a bejegyzések és lehet nagy képeket betenni, nem kell annyira spórolni a hellyel. :)
Frissítettem a linkes részt is, jó pár oldallal bővült a skála. Szinte minden olyan oldalt linkeltem, amit olvasok és követek.

Epitafios - 1. évad

Régóta terveztem a sorozat első évadának megtekintését. Főleg azért, mert csak pozitív véleményeket olvastam róla. Ez volt az a három meghatározó vélemény (volt több is másoktól, csak most lusta vagyok összeszedni őket), ami után azt mondtam, hogy ezt a sorozatot mielőbb pótolnom kell.
Egy hét alatt sikerült megnéznem és azt kell, hogy mondjam, megérte. Személyemben egy újabb rajongóval gyarapodott a sorozat. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy egy 2006-ban készült évadról van szó, tehát nem éppen mai darab.

De miről is szól és mitől olyan zseniális ez a 13 rész? Az HBO oldalán ez olvasható a sorozatról az ismertetőben:

"Kegyetlen gyilkosság történik, melynek körülményei hasonlóságot mutatnak az egyik régi rendőrségi üggyel. Mindez újra összehozza egymással a két zsarut, Renzót és Marinát..."

Sablonosnak tűnik a történet, de dióhéjban tényleg erről szól az első évad. Illetve ennél jóval többről. A sorozat argentin (én először spanyolnak hittem) és hihetetlen élmény eredetiben nézni. Pörgős, temperamentumos, tökéletesen visszaadja a latin népek jellemzőjét.
HBO sorozat lévén nem spórolnak a káromkodással és a durvasággal sem. Ez utóbbi közt van néhány jelenet, ami még most is megdöbbentő és igazán sokkoló, ha az ember éjnek évadján egyedül nézi.

A sztori középpontjában egy pszichopata gyilkos áll, aki egy öt évvel ezelőtti sajnálatos halálesetet próbál megtorolni azzal, hogy szinte mindenkit megöl, akinek csak köze volt az eseményhez. Mint mondtam (és a sorozatban is többször elhangzik), az illető pszichopata, ugyanakkor zseniális. A gyilkosságok tudatosak, megtervezettek és egyediek. Olyan halálnemek fordulnak elő, amik akár egy horrorfilmben is megállnák a helyüket.
Pozitívum még a színészi játék, amik közül három az, ami igazán figyelemre méltó. Színésznevet nem írok, hanem csak karakternevet: Renzo, Marina és Bruno.
Renzo rendőrségi nyomozó, ő próbálja felderíteni az ügyet, majd miután személyesen is érintve lesz benne, mindent megtesz, hogy elkapja a gyilkosságok elkövetőjét.
Marina egy kriminálpszichológus rendőr, aki nagyon sok mindent megtapasztalt már. A szereplő először a 8. részben tűnik fel, addig csak a sorozat főcímében láthattuk. Rendőrtársai közül azonnal kiemelkedik gyors logikájával és alapos emberismeretével, meg azzal, hogy minden ügyénél épít egy kártyavárat.
Legvégére hagytam Brunot, a gyilkost. Nem karakteres az őt alakító színész, de van benne valami, amitől az embert kirázza a hideg. Főleg, miután megváltoztatja a külsejét.

Negatívumok: kevés van, leginkább az ragadott meg, hogy helyenként kiszámítható volt a sztori. Gondolok itt arra, mikor a rendőrség fülest vagy információt kap a gyilkos hollétéről és/vagy az újabb leendő áldozat személyéről. A rendőrség nagy csinnadrattával és minden épkézláb embert mozgósítva kivonul a színhelyre. És persze, hogy már csak bottal üthetik a gyilkos nyomát. Kár, hogy ezt a húzást elég sokszor meglépik.

Az egész évad összességében 9/10-es nálam, látszik a sorozaton, hogy remek az írógárda, a történet pörög, jók a karakterek és nagyon jól összerakott a történet.

2010. április 5., hétfő

Tavaszi szünet

Így a szünet végén illene írni arról, hogyan is telt el ez az egy hét.

Először is mikor hazajöttem, a fél könyvtáramat hazahoztam, hogy na, majd most a szünetben tanulok és megváltom a világot. Csodával határos módon ez nem így lett. :P
Na jó, annyiban mégis sikeres volt a dolog, hogy az eltervezett dolgaimnak kicsit több, mint a felét sikerült megvalósítanom és ez elég nagy szó.
Kezdem a kötelező, vagyis a sulis dolgokkal.
Beadandók: a háromból egy elkezdve (elméletben teljesen megvan) és egy félig kész, amit a prezentáció alapján egy max. két délután alatt meg tudok írni. A pedagógiásnak nem álltam neki és még elméletben sincs kész (ez egyébként a rosszabbik eset, mert ha már fejben megvan, akkor a leírással nincs gond).
Prezentációk: kettő félig kész, a harmadiknak nem kezdtem még neki, sőt, igazából azt se tudom, mikor kell megtartanom. Mondjuk ezzel sok munka nincs is, egy délután alatt össze lehet hozni.
És akkor a sulis dolgokról ennyit.

Fordítás: egy feliratot sikerült összehoznom, azt is majdnem kétszer annyi idő alatt, mint máskor. Pedig most nem is volt nehéz a szöveg, csak hát ha fél óránként el kell rohanni valahova (ügyintézés, kerti munkák, stb.), és így nehéz volt időt szakítani rá.
Sorozatok: a hetieket szinten tudom tartani, mivel sokkal kevesebb sorozatot nézek most hetiben, mint ősszel. Azt el kell mondanom, hogy néhány kivételtől eltekintve (Seeker például) nagyon jó epizódok voltak most (Castle duplarész második fele, SupNat, Fringe). Ezenkívül befejeztem az Epitafios (Sírfeliratok) első évadát [értékelés lesz majd róla] és sajnos kaszával jutalmaztam a Life UneXpected-et, mert 4. hete nem bírom rávenni magam, hogy tovább nézzem. Sajna eltűnt az a feelgood hangulat, amiért megszerettem. Kár érte, nyáron talán megnézem a most kihagyott részeket.

Nagyjából ennyi. Ezenkívül volt kerti munka (bőven) és ügyintézés a leendő nyári munkámmal kapcsolatban. Összességében nem unatkoztam, meglehetősen eseménydúsan telt el a szünet.